képzőművészet

A relaxációs technikákat (mély légzés, vizualizáció), amelyeket észszerűen vonjon be az egyes tantárgyak tanításába (pl. a mozgástevékenységekbe, az összetettebb feladatokat megelőző és követő tevékenységekbe),

A koncentrációs gyakorlatokat (belégzések számolása, a vizuális figyelem irányítása stb.).

A tanulók részvétele a tanulás céljának és a sikeresség kritériumainak a meghatározásában,

Olyan tevékenységek előkészítése, amelyekben a tanulók bemutatják a tanulási folyamatukat,

Visszajelzések, amelyek a tanulót további tanulásra ösztönzik,

A társas tanulás lehetővé tétele, melynek során a tanulók egymás tanulási forrásaként szolgálnak,

A tanulás önértékelése.

A történet folytatásának vagy módosított befejezésének a kitalálása (elemzés),

Kapcsolatok keresése – pl. „Mi a közös a hangyában és a mozdonyban?”,

Alkalmazási lehetőségek keresése – pl. „Mi mindenre használhatnánk fel a légycsapót?”…

A napi rutin, amely az iskoláskor előtti időszakban beleszövődik a mindennapi tevékenységekbe, az iskolában is a nevelési-oktatási tevékenységek szerves részét képezi, és a tanulmányi eredmény fontos tényezője. A napi rutin kulcsfontosságú a struktúra biztosításához, a biztonságérzet és a gyermek fejlődésének az ösztönzése érdekében (pl. aktív tanulás, tapasztalatszerzés, önszabályozás, kezdeményezőkészség, kreativitás, szociális interakciók, figyelem…).

Minden tanév kezdete kulcsfontosságú időszak az osztály hatékony vezetésének a kialakításában, amikor a tanár kiemeli az elvárásokat (viselkedés szempontjából is), és nagyobb figyelmet szentel az osztályban uralkodó légkörnek, az alapvető folyamatok megtanulásának (pl. a tanulási környezet kialakításának, a tanszerekről való gondoskodásnak, a segédeszközök, a feladatok és az utasítások kiosztásának), a osztályszabályoknak, a felszabadult légkörről való gondoskodásnak, valamint annak, hogy segítse a tanulókat az önálló munka során, rászoktassa őket az önértékelésre és az elvégzett munka reflexiójára, és megdicsérje a törekvéseiket. A tanár a tanulókat fokozatosan vezeti be a napi rutinba, amelyet az egész tanév során fenntart.

A gyermek iskolakezdéskor a fiatalabb tanulók fejlődési szintjéhez igazított rutintevékenységeket követi. Az iskolában a rutin strukturáltabb és inkább az oktatási tevékenységekre irányul. A tanulók a napi rutinnal a tanítás megkezdése előtt találkoznak (pl. iskolába érkezés, belépés az iskola helyiségeibe, az öltöző rendben tartása, reggeli felügyelet, osztályterembe érkezés). Az iskolában való mozgás és tájékozódás egy olyan rutin, amelyet a tanulók az iskolakezdést követően fejlesztenek ki. Ezt a tanítási folyamathoz kapcsolódó rutinok követik.

A leggyakrabban a tanárok reggeli kört szerveznek, amely különböző fázisokban valósul meg (pl. köszönés, hírek és érzések megosztása, közös tevékenység, a napi tevékenységek megtervezése). A tanárok a tanulókkal közösen megtervezik, mit fognak csinálni/tanulni, hogyan teszik ezt, és miért fontos ez, valamint mennyi időt vesz igénybe. Fontos, hogy a tanulókat tájékoztassuk, mikor lesznek sikeresek a munkában. A tanár a tanulókkal közösen a tevékenységek közötti átmeneteket és a pihenőidőt is megtervezi.

A munka folyhat a tematikus sarkokban, amelyekkel a tanuló már az óvodában megismerkedett, és kitapasztalta őket. A sarkokban a tanár tantárgyspecifikus tanulási tevékenységeket szervez, amelyeket a tanulók saját sorrendben és tempóban végeznek el. Az oktatási tevékenységeket a tanár projektszerűen megtervezett tevékenységekként is megszervezheti. A nevelési-oktatási folyamat a tanár kíséretében megvalósulhat a szabadban vagy speciális tantermekben, pl. a tornateremben, a zene- vagy a képzőművészeti tanteremben is.

A tanár a tevékenységek kivitelezésével kapcsolatos eljárást a tanulóknak akkor mutatja be, amikor először találkoznak az adott munkamódszerrel (pl. állomásokon/sarkokban folyó munka, konkrét anyagokkal zajló munka, kutatómunka, szabadtéri tanulás, páros, csoportos munka, kooperatív tanulás, testtartás, segédeszközök használata, kommunikáció…), ezért ezeket a tanárnak gondosan meg kell terveznie, és minden nap alkalmaznia és támogatnia kell, hogy a rutin részévé váljanak. Amikor a folyamatok automatizálódnak, lehetővé teszik a tanulók aktív közreműködését, és többé nem kell annyi figyelmet fordítani rájuk, ez pedig több tanulási tevékenységekre fordítható időt eredményez.

Az aktív tanuláshoz fontos, hogy a tanár megfontolja a fizikai tér berendezését (a tanulók ülésrendjét, a padok elhelyezését, a tanterem átjárhatóságát, az osztálykönyvtár, a tananyagok és a didaktikai eszközök valamennyi tanuló számára történő hozzáférhetőségét, valamint egy csendes sarok kialakítását az elvonulás lehetőségéhez…).

A tanár menetközben és a tanulókkal közösen tervezi meg az osztályban betartandó szabályokat (pl. a tanulók elfogadható viselkedése különböző helyzetekben), amelyek a tanulók számára pszichikai és fizikai biztonságot és kiszámítható környezetet biztosítanak, valamint megelőző hatást fejtenek ki a pozitív szociális és tanulási környezet kialakítására és fenntartására (pl. segítségnyújtás az osztálytársak között). A rutinok birtoklásának a hiánya és az osztályszabályok be nem tartása később sok időt vehet el a munka megtervezése során, egyúttal pedig csökkenti a tanulók figyelem- és érdeklődési szintjét, írja Pšunder (2011: 88 o.), pl. az önálló munkára vonatkozó szabály meghatározza, hogy a tanulók hogyan végzik el a munkát, hogyan kérnek segítséget, hogyan találják meg a válaszokat és hogyan értelmezik őket, hogyan értik meg saját szerepüket a csoport- és kooperatív munkában stb.

A nap végén fontos, hogy a tanár a tanulókkal elvégezze a tanítási folyamat reflexióját, és megbeszélje velük a bővített program vagy otthoni környezetben elvégzendő további munkát. A tanár a rendes tanításba tervszerűen beépíti a beszélgetést és az otthoni munka ellenőrzését.

A tanár egész évben gondoskodik az ösztönző tanulási környezetről és a pozitív egymásközti viszonyokról, amelyeket saját példamutatásával támogat. A tanulóknak segít elfogadni az osztálytársaik másságát, továbbá a kitartást, türelmet, valamint a fokozott törekvést és felelősségvállalást igénylő tanulási kihívások megoldására ösztönzi őket.

A célok e csoportja a tanulók átfogó fejlődését szolgálja, és kiegyensúlyozott módon támogatja egészségüket, mozgásukat és játékukat. A mozgás és a játék ugyanis jelentős szerepet tölt be a gyermekek átfogó fejlődésében, hiszen hatást gyakorol a testi, a mozgás-, a kognitív, a szociális és az érzelmi fejlődésükre. A mozgás segít szabályozni a testi növekedést és fejlődést, valamint fejleszteni a mozgáskészségeket (egyensúly-, lokomotoros, műveleti készség). A tanulók a mozgás révén megtanulják uralni a mozdulataikat, a játékkal pedig ösztönözzük az agyuk és a kognitív képességeik fejlődését. A különböző játékok különböző ingereket váltanak ki, amelyek az agy több területét aktiválják, ez pedig hozzájárul a jobb problémamegoldó készséghez és a gyorsabb tanuláshoz. A játék során a tanulók fejlesztik a szociális készségeiket is, pl. az együttműködést, a kommunikációt, az egyezkedést, a konfliktuskezelést és a saját magukért való kiállást. A tanulók a játék révén megtanulnak kapcsolatot kialakítani a kortársaikkal és a felnőttekkel. Egyúttal a játék lehetővé teszi számukra, hogy felismerjék, kifejezzék és szabályozzák érzelmeiket, valamint fejlesszék a mások iránti empátiát, nem utolsósorban pedig a játék előmozdítja a fantáziát és a kreativitást. A játékon keresztül a tanulók felfedezhetik az őket körülvevő világot, különböző szerepeket vehetnek fel, és fejleszthetik a tervezési képességüket.

A játék különleges formája, amely a tanulóknak tanítási időben is álljon a rendelkezésükre, az ún. strukturálatlan vagy szabad játék. Ez a fogalom a tanuló bármilyen olyan önkéntes tevékenységére vonatkozik, amely elégedettséget okoz neki, és amelyet a tanár utasításai nélkül végez. Ez azt jelenti, hogy a tanulóknak elegendő idejük és helyük van ahhoz, hogy saját maguk határozzák meg a szabályokat, válasszák ki az anyagokat, amelyekkel játszanak, és határozzák meg a szerepeket, amelyeket felvesznek. Ennek során a fantáziájukat használják a játékok és játékszabályok kialakítására. Csak helyre és időre van szükségük ehhez. Pl. a tematikus sarkokban kísérletezhetnek a didaktikai anyaggal, amelyet egy adott tantárgy tartalmainak a megtárgyalása során alkalmaztak, saját használati szabályokat és célokat határoznak meg, valamint szabadon játszanak velük. A szabadban közösen formákat, építményeket, tárgyakat építenek és bújócskáznak, amelyekhez saját szabályokat alkotnak, saját maguk szerveznek kincskeresést, futást, ugrójátékot és (többek között kötélen vagy farönkön) járást.

A mozgástevékenységekben való közreműködés előmozdítja a szociális interakciót és a csapatmunkát. A tanuló megtanul együttműködni, osztozni és szabályokat betartani, ami erősíti a szociális készségeit és a csoporthoz tartozás érzését. A mozgástevékenységek hatással vannak az önbizalom, az önbecsülés és a motiváció előmozdítására, valamint mások érzelmi reakcióinak a megértésére is. A tanuló a különböző mozgástevékenységek során kifejezheti az érzelmeit. Ez segít neki érzelmei megértésében és szabályozásában, valamint a másokkal való kommunikációban. A mozgástevékenységek nemcsak a testi, hanem a kognitív fejlődésre is pozitív hatást gyakorolnak. A mozgás során a tanuló különböző képességeket és készségeket fejleszt ki és sajátít el, pl. koordináció, egyensúly, térbeli tájékozódás stb. Mindemellett a mozgás segít neki valamennyi tantárgy új tartalmainak a megtanulásában. Mindez a tanuló átfogó fejlődését helyezi előtérbe, amelyben a mozgás fontos szerepet tölt be az érzelmek kifejezése, a szociális kapcsolatépítés, valamint az új ismeretek és készségek megtanulása területén.

Amikor a tanár a szabadban kivitelezi az órát, az nem jelenti azt, hogy a tanulók csak lecserélik a fizikai teret, és kint is ugyanolyan tevékenységeket végeznek, mint amilyeneket az osztályteremben végeztek volna. A szabadtéri tanulás azt jelenti, hogy a tanulóknak lehetőségük és esélyük van a természetben, a természetről és a természettel tanulni. Ebben az esetben tapasztalati tanulásról beszélünk: a tanuló különféle ismeretszerzési eljárásokat alkalmaz (megfigyelés, leírás, csoportosítás, besorolás, hozzárendelés, kutatás, mérés, térképezés stb.), aktívan együttműködik, és saját élményeire, valamint reflexióira támaszkodik. Az így megszerzett tudás sokkal tartósabb, mintha ugyanerről a jelenségről vagy fogalomról csupán a tananyagból hallana. A szabadtéri tanulás keretében kivitelezett tevékenységek általában tantárgyközi jelleget öltenek, és a mindennapi élethez kapcsolódnak. Amikor a tanár megtervezi a szabadtéri tanulás tevékenységeit, szem előtt kell tartania a tartalmak tantárgyköziségét, a környezetet, amelyben a szabadtéri oktatás megvalósul, valamint a tanulók előismereteinek és egyes készségeinek a fejlettségét is.

Az elsősegélynyújtás alapjainak a megismerése kulcsfontosságú a biztonság és a vészhelyzetekben történő gyors reagálás biztosítása érdekében. Ennek során a tanuló megtanul megfelelően cselekedni olyan helyzetekben, amikor más vagy saját maga segítségre szorul. A tanuló játék közben és a különböző helyzetek során felismeri és megtanulja, hogy melyek azok az alapvető jelek és tünetek, amelyek arra utalnak, hogy az érintett személy segítségre szorul. Fontos, hogy a szűkebb környezetében is megismerje a potenciális veszélyforrásokat. A különböző tevékenységek révén a tanuló megismeri a saját magának vagy a közelében lévő személynek történő segítségnyújtás alapvető eljárásait (pl. kisebb vágás sebvédelme, kisebb sebek kitisztítása, légzési elégtelenség tüneteinek a felismerése stb.). A tanuló ismeri a segélyhívó szám (112) és a kulcsfontosságú információk (helyszín, sérülés/betegség fajtája, sérültek száma stb.) közlésének a fontosságát. Az elsősegélynyújtás alapvető készségeinek a fokozatos megismerése kulcsfontosságú, hiszen az időben érkező és megfelelő segítség életeket menthet, és enyhítheti a sérülések következményeit.

A tanuló biztonságának és a jó közérzetének a biztosítása érdekében kulcsfontosságú, hogy megismerje és megtanulja a különböző iskolai helyzetekben való biztonságos cselekvést, és betartsa a játékszabályokat, ill. a megállapodásokat. A környék megfigyelésével felfedezi az iskola környezetében fellelhető potenciális veszélyforrásokat (pl. csúszós talaj, éles tárgyak, patak az iskola közelében stb.), és megtanulja, mi ilyenkor a helyes cselekvés. A tanuló megismeri és betartja az elfogadott szabályokat, amit különböző helyzetekben (pl. épületkiürítési gyakorlat, társas-/didaktikai/mozgásos játékok stb. során) bizonyít.

A tanár összpontosítson az aktuális és a tanulók számára érdekes szövegek kiválasztására, hiszen ez növeli a tanulók olvasás iránti motiváltságát. A fiatalabb tanulók számára pl. a fantáziadús mesék és képeskönyvek, valamint azok a szövegek jelentenek megfelelő olvasmányt, amelyek érzelmi szinten szólítják meg őket. Fontos, hogy a tanulónak legyen hozzáférése különböző forrásokhoz, pl. könyvekhez, újságokhoz és honlapokhoz. Ezzel megtanulják használni a különböző formájú és típusú szövegeket, ami kulcsfontosságú az olvasási készségeik fejlesztéséhez. A tanár az órákon olyan olvasási tevékenységeket valósít meg, amelyek során a tanulók elolvassák a szöveget, majd közösen megvitatják annak tartalmát, és kifejtik a véleményüket. Ez előmozdítja az aktív olvasást, hiszen a tanulók nemcsak olvasnak, hanem beleszövik a tartalomról való gondolkodást is, ami hozzájárul a szöveg mélyebb megértéséhez és elemzéséhez. Egyúttal fejlesztik kommunikációs készségeiket és a véleménynyilvánítási képességeiket is. A tanár különböző típusú szövegeket tartalmazó feladatokkal ösztönözze az olvasást. A feladatokat úgy kell megtervezni, hogy a különböző típusú szövegekkel a tanulók számára lehetővé tegyék az érdeklődési köreik felfedezését és a látókörük kiszélesítését, egyúttal pedig lehetővé tegyék az olvasás szórakoztató és ösztönző gyakorlását.

Ily módon a tanulók fejlesztik az olvasás iránti affinitásukat, amely hozzájárul ahhoz, hogy gyakrabban nyúljanak könyvek után. A tanár a tanulókat ösztönözze a mindennapi olvasásra, hogy az olvasás szokássá váljon, hiszen a tanulók így fejlesztik az olvasási kultúrájukat. Lehetőségként megemlíthetjük a reggeli olvasást az osztályteremben, amikor a tanulók a tanítás kezdetén – önállóan vagy a tanárral közösen – elolvasnak egy rövidebb szöveget.

A tanár ösztönzi a könyvtárlátogatást, az író-olvasó találkozókat, az olvasóversenyeken való részvételt és a hasonló tevékenységeket. A könyvtárlátogatás a tanulók számára lehetővé teszi, hogy különböző típusú könyveket és forrásokat ismerjenek meg, valamint kapcsolatba lépjenek a helyi könyvtárosokkal. A tanár ösztönzi a könyvtári tevékenységekben való részvételt, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára, hogy bekapcsolódjanak az olvasással kapcsolatos projektekbe és programokba, például olvasási kihívásokba vagy olvasócsoportokba. Ugyancsak ajánlott az új és érdekes könyvek kiemelése, amelyek kapcsolódhatnak a tanulók érdeklődési köréhez, hiszen ezzel segítjük fejleszteni az olvasás iránti szeretetüket és a különböző témák felfedezése iránti kíváncsiságukat. A könyvtárak gazdag forrásként szolgálnak, hiszen számos lehetőséget biztosítanak az olvasási kultúra kiterjesztésére és a tanulók tudásvágyának az előmozdítására.

A tanulók számára ebben a szakaszban olyan tevékenységeket kell biztosítani, amelyek során különböző szövegeket – pl. meséket, különböző képanyaggal támogatott történeteket – hallgatnak. A szövegek meghallgatása után a tanulók kérdések megválaszolásával, a kulcspontok összefoglalásával vagy a hallottakról folytatott vita keretében fejtsék ki, hogyan értelmezték a tartalmat. Az ilyen megközelítés segíti az összpontosítást, és a tanulóknak segít kifejleszteni az aktív hallgatás, valamint a jobb szövegértés képességét.

A tanár ösztönözze a tanulókat színház-, múzeum- és könyvtárlátogatás megszervezésére, valamint kulturális események meglátogatására, ahol a művészet és a kultúra különböző formáit ismerhetik meg. Ösztönözze a tanulókat a gondolataik és érzelmeik különböző tevékenységek – pl. irodalmi tartalmak dramatizálása és szavalás – keretében történő megfogalmazására.

A tanár ösztönözze a tanulókat új szavak és kifejezések használatára a mindennapi feladatokban – pl. szójátékokban, nyelvtani feladatokban és egyéb nyelvi tevékenységekben. Ezek által a tanulók fokozatosan bővítik a szókincsüket, hiszen új kifejezéseket tanulnak meg, és használják is őket. A nyelv és a kultúra fejlesztése során fontos a didaktikai játékok – pl. a szójátékok, keresztrejtvények és memóriajátékok – alkalmazása, amelyek ösztönzik az új szókincs használatát, és fejlesztik a nyelvi készségeket.

Megnevezi a környezetében található digitális készülékeket (nyomtató, kivetítő, táblagép, mobiltelefon, számítógép, laptop, pendrive…) és a számítógép részeit (képernyő, billentyűzet, egér, számítógép);

Bekapcsolja és megfelelően kikapcsolja a digitális készülékeket;

Használja a billentyűzetet (kis- és nagybetűket, számokat és különleges jeleket ír és töröl ki, új sorba ugrik…) és az egeret (bal és jobb gomb, kattintás, kettős kattintás, görgő forgatása az egéren).

Irányítással vagy támogatással megnyitja a böngészőt, és beírja a weboldal címét, vagy a keresőbe beírja a keresendő kifejezéseket, majd megnyitja a megfelelő oldalt, valamint megtalálja az egyszerű adatokat;

Legalább egy digitális készülék segítségével kommunikál (telefon, táblagép, számítógép…);

Információt vagy tartalmat cserél digitális kommunikációs csatorna segítségével (elektronikus levél, csevegő, videóhívás…).