magyar mint anyanyelv

Az anyanyelvi órákon a felsőbb osztályokban egyre inkább háttérbe szorul a beszédkészség fejlesztése annak ellenére, hogy a szóbeli közlésnek nagyon fontos szerepe van a magánéleti, közéleti és hivatalos kommunikációban. A második szakaszban a kommunikációs szándékok kifejezése mellett a tanulók különböző szóbeli szövegtípusok alkotásában is jártasságot szereznek, gyakorolva az elbeszélő és a leíró közlésmódot. A tanár segítségével törekednek a köznyelvi szókincs, kiejtés, hangsúly és hanglejtés alkalmazására.

A második szakaszban a szóbeli befogadás szintje eljut a különböző szóbeli üzenetek globális megértéséhez. Ez a feltétele annak, hogy a tanuló képes legyen a különféle kommunikációs helyzetekben elhangzó üzenetek meghallgatására, megértésére, az információk összegyűjtésére és feldolgozására, ugyanakkor képes legyen ő maga is a helyzetnek megfelelő módon részt venni a kommunikációban, továbbá megfogalmazni és kifejezni saját véleményét. Mindez a következő készségek és képességek fejlesztését követeli meg: beszédkészség, szóbeli szövegek megértése és alkotása, kapcsolatfelvétel, kapcsolattartási képességek, figyelem a beszélgetőtársra, a gondolatok, információk, érzelmek és vélemények egyszerű, érthető közlése, a szókincs aktív használata, saját vélemények és érvek meggyőző módon történő megfogalmazása, mások szóban kifejtett nézőpontjainak figyelembevétele, az érzelmi tartalmak megértése, kritikai képességek. Mind a szóbeli, mind az írásbeli kommunikáció esetén fontos a nyelvi jelenségek felismerése, a nyelvtani, helyesírási, nyelvhelyességi alapismeretek alkalmazása, az anyanyelv és más nyelvek közötti hasonlóságok, illetve különbségek azonosítása is.

MÓDSZERTANI AJÁNLÁSOK A TÉMÁHOZ: A tanulók a szerepjátékok, helyzetjátékok, csoportjátékok, előadások során gyakorolják mind a hallgatói, mind a beszélői szerepet, megfigyelik a kapcsolatteremtést, a szándéknyilvánítást, a kérdezést, a kapcsolat megszakítását kifejező nyelvi és nem nyelvi eszközöket, gyakorolják a meg nem értést kifejező kérdések megfogalmazását, valamint nonverbális kommunikációs játékokban (gesztusok, arckifejezések, tekintet és különböző testmozdulatok alkalmazása) gyakorolják a nem nyelvi kifejezőeszközök célszerű használatát. Egyes tanulók esetében szükség lehet a beszédfélelem legyőzését célzó gyakorlatokra is. A különböző formális és informális kommunikációs beszédhelyzetek tára rendkívül gazdag. A célokban és követelményekben megfogalmazottak keretében, illetve azokon túl ide tartoznak: a tudakozódás, információkérés, információadás, együttérzés, ellenzés kifejezése, tanácsadás, érzelmek kifejezése, magyarázat, indoklás, tájékoztatás, beszámoló, bemutatás, telefonálás, érvelés, cáfolás; nyelvtörők, találós kérdések, szólások, közmondások, viccek, gyermekjátékok felidézése; szóbeli szövegalkotás rokon értelmű, ellentétes értelmű és új szavak alkalmazásával; reprodukálás, mesélés, történetmondás, eseménybeszámoló, élménybeszámoló, véleménynyilvánítás; tárgyak, növények, állatok, személyek bemutatása különböző rendező elv érvényesítésével (pl. Az otthonom környezetében élő állatok , Legfontosabb tárgyaim ); események mesélése az időrendi és logikai sorrend betartásával (pl. Így telt a téli szünet hete); a téri kifejezési lehetőségek ismerete és használata (pl. Kedvenc helyem a suliban/házban, lakásban).

Didaktična priporočila: Az írott szöveg megértésének előfeltétele az auditív és vizuális percepciós képességek kialakítása. A szövegértés az egyik legfontosabb képesség, amely a tanulás korai szakaszában fokozatosan alakul ki. Ez az alapja a tanulásnak, a kikapcsolódásnak, a személyes fejlődésnek, és ez ad eszközt a tanulóknak ahhoz, hogy kompetensen és aktívan vegyenek részt a személyközi kommunikációban. A mindennapi beszédhelyzetekben elhangzó funkcionális szövegek globális értését számos feladattípussal fejleszthetjük:

Didaktična priporočila: a szövegre való reagálással (kérdések megválaszolása);

Didaktična priporočila: a szöveg globális értésének bizonyítását mérő feladatokkal (képek, képsorok segítségével, feleletválasztás);

Didaktična priporočila: táblázatok, diagramok, grafikai szervezők kitöltésével;

Didaktična priporočila: üzenet, szándék, hatás megfigyeltetését célzó gyakorlatokkal. A beszédértést fejlesztő tevékenységek során a tanulók gyakorolják az ismeretlen kifejezések, állandósult szókapcsolatok (közmondások, szólások) megértését is. Az elvont jelentésű szólások és szóláshasonlatok értelmezését dramatizálással is megadhatják (pl. Mutasd be, mit jelent szó szerint a Nagy fába vágta a fejszéjét szólás, és mi az átvitt jelentése!). (1.1.1.1) (1.1.2.2) (1.1.5.1) (2.1.2.1) (3.3.2.1) (3.3.3.1) (5.1.2.1)

A TUDÁS BIZONYÍTÁSÁNAK AJÁNLOTT MÓDJAI: A tanulók kapjanak lehetőséget arra, hogy változatos módon bizonyíthassák a beszélt szövegek értését.

Didaktična priporočila: A tanulók a kommunikációs szándékok megvalósítását és az udvariassági formákat (az idegen nyelv tanulásához hasonlóan) szerepjátékokban tudják gyakorolni, amikor az adott kommunikációs helyzetnek megfelelően kell szókincset is választaniuk. A tanár törekedjen olyan beszédhelyzeteket teremteni, amelyek a kontextusnak megfelelő szórendű mondatok alkotását, valamint az adott szórendhez és mondatfajtához (kérdő, kijelentő, felkiáltó, felszólító, óhajtó) tartozó hangsúly és hanglejtés alkalmazását követelik meg. Fontos továbbá az állítás és tagadás kifejezésének gyakorlása is, pl. játékos gyakorlatokkal különböző kommunikációs helyzetekben. A tanulók fokozatosan egyre hosszabb és gazdagabb leírást készítenek személyekről, tárgyakról, élőlényekről, képek vagy megfigyelés alapján. Ezek a leírások az alsóbb osztályokban lehetnek akár játékosak, tréfásak is (pl . Az agyonöntözött kaktusz, A magányos tábla ). A leírást gyakorolhatják úgy is, hogy folytatnak, illetve kiegészítenek már elkezdett leírást. Az egyszerű leírást fokozatosan kibővítik véleménynyilvánítással ( Azért tetszik, mert..., Azért nem szeretem, mert...). Az elbeszélő közlésmód elsajátítását játékos gyakorlatokkal kezdjük: a tanulók összefüggő mondatokat alkotnak eseményképekről, megtörtént eseményekről, elmesélik az eseménymozzanat előzményét, következményét, más befejezését. A szóbeli szövegalkotás kiváló alkalom a szókincsbővítésre, amit a tanár játékos gyakorlatokkal (pl. rokon értelmű és ellentétes jelentésű szavak szövegkontextusba való helyezésével) is elősegíthet. A különböző beszédhelyzetekben elhangzó szövegek során fontos a helyesejtés tudatosítása is.

Didaktična priporočila: Ennek érdekében a tanulók tanári irányítással végezhetnek:

Didaktična priporočila: artikulációs gyakorlatokat a helyes hangképzés fejlesztésére, a rövid és hosszú magánhangzók és mássalhangzók helyes ejtésére, a hangok differenciálására (p-b, v-f, g-k stb.);

Didaktična priporočila: játékos gyakorlatokat a kontextusnak megfelelő beszédtempó, hanglejtés, beszédszünet fejlesztésére;

Didaktična priporočila: játékos gyakorlatokat a kommunikációt kísérő nem nyelvi jelek (érzelmi hangsúly, hangerő, mimika, gesztus, térközszabályozás) kontextusnak megfelelő alkalmazására. A beszédprodukció során a tanulók megfigyelik a kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító és óhajtó mondatok intonációját, a beszédtempó és a beszédszünet szerepét, valamint a kommunikációt kísérő nem nyelvi jeleket (hangsúly, hanglejtés, hangerő, mimika, gesztus). (1.2.3.1) (1.2.3.2) (1.3.4.1) (5.1.5.1) (5.1.2.1) (1.1.2.2) (1.1.5.1) Segédanyagok: https://aplikacijaun.zrss.si/api/link/6qwuq68 (Szövegértés-szövegalkotás feladatok) https://aplikacijaun.zrss.si/api/link/scmcvmy (Kooperatív módszerek a gyakorlatban)

A TUDÁS BIZONYÍTÁSÁNAK AJÁNLOTT MÓDJAI: A célok megvalósítását főképp szóbeli teljesítmény alapján mérje a tanár, akár párban vagy csoportban is.