magyar mint második nyelv

A második vagy idegen nyelv tanítása során a négy alapkészség egyike a szövegértés, amely magában foglalja a szóbeli és írásbeli szövegek megértését.

A szóbeli szövegértés, az audiovizuális megfigyelés és az olvasott szöveg értése során a tanuló fejleszti az auditív érzékenységét a magyar a nyelv iránt, valamint felismeri és megpróbálja azonosítani a nyelv sajátosságait. Fejleszti a hallási stratégiáját és a hallásértési képességét, kialakít egy alapvető nyelvi repertoárt, amely tartalmaz néhány egyszerű nyelvi szerkezetet, és elegendő az alapvető kommunikációs igények kifejezéséhez. Eredeti magyar nyelvű szövegeket tanul (versek, gyermekdalok, mondókák, kiszámolók, történetleírás, utasítások, plakátok stb.), és ezáltal fejleszti interkulturális érzékenységét és többnyelvűségét. A tanuló megérti az osztálytermi kommunikációt és a környezetében előforduló mindennapi kifejezéseket. Ennek során tudatosítja az udvarias kommunikáció összetevőit, valamint megtanulja felismerni és használni az alapvető kulturális elemeket. Olyan befogadói stratégiákat is fejleszt, mint például az ismeretlen szavak jelentésének kikövetkeztetése, továbbá megtanulja felismerni a rövid és egyszerű szövegek típusait (mese, vers, reklám…) és tulajdonságaikat. Ebben a szakaszban a nyelvi befogadás receptív szintje kap hangsúlyt.

A téma három alegységre oszlik, illetve a tanuló elkezd beszédértési stratégiákat alkalmazni:

A) A hangzó szövegek értése során a tanuló a magyar nyelvű beszéd és rövid, egyszerű hallott szövegek megértését gyakorolja.

B) A tanuló a magyar nyelvű audiovizuális anyagok megtekintésével gyakorolja a rövid, egyszerű szövegek hallás utáni megértését. Azonosítja a magyar nyelv hangjait, ritmusának, hanglejtésének jellegzetességeit.

C) A tanuló a magyar nyelvű szövegek olvasása során gyakorolja a rövid, egyszerű szövegek olvasás utáni megértését.